Szeretek táncolni. Állítólag tudok is. A tánc számomra nem más, mint tánc. Ha én táncolok valakivel, akkor csak a táncra gondolok és nem másra. Nem akarok tőle semmit, nem azért táncolok vele. Szerencsére a férjem is így gondolkodik a táncról, így aztán soha nem volt kifogása ellene, ha én táncoltam egy pasival, akár ott volt ő is a társaságban, akár nem. Persze mindig elmeséltem neki, milyen jót táncoltam, akkor is, ha nem láthatta. Néhány emlék erről időrendi sorrend nélkül.

A kapcsolatunk még nagyon az elején tartott, amikor baráti társasággal elmentünk egy szórakozó helyre, ahol le lehetett ülni vacsorázni, de volt hely táncolni is. Együtt táncoltunk többen, amikor egy számunkra ismeretlen srác elkapta a derekamat, magához vont és táncoltunk egy pár percig. Nem akárhogy, a srácnak nagyon jó mozgása volt, és elég hamar összehangolódtunk. Közben rásandítottam a páromra, ő csak mosolygott, tetszett neki, ahogy táncolok. A tánc végén a srác nagyon udvariasan a páromnak is megköszönte a lehetőséget, majd elbúcsúzott. A barátaink meg csak lestek, mert nem értették, hogy-hogy nem féltékenykedik a kedvesem, hogy engedhette meg nekem ezt a táncot. Pedig ez csak egy tánc volt, miért akadályozta volna meg?

Néhány évvel később ugyanezen a szórakozó helyen a lánybúcsúmat tartottuk. Ha néhány lány együtt bulizik, előbb-utóbb felbukkannak a pasik is. Néhány srác odajött hozzánk és elkezdtünk táncolni. Nekem megint egy olyan fiú jutott, aki elég jól ropta, viszont ő valószínűleg többet is akart volna, mivel tánc után odaült hozzánk beszélgetni. Amikor megtudta, hogy a lánybúcsúm van, nem akarta elhinni. De nem tolakodott, kedvesen sok boldogságot kívánt, aztán táncoltunk még egyet és elbúcsúztunk.

17 éves voltam, amikor egy baráti társasággal elmentünk kempingezni a Tisza-partra. Nem volt barátom, akkor még egyáltalán soha nem volt kapcsolatom, előtte tán kétszer volt szerencsém egyáltalán csókolozni fiúval, a kempingezésre is egyedül mentem. Ill. a baráti társaság része volt a bátyám is, ő vigyázott rám :). Neki sem volt amúgy barátnője, meg volt még egy lány meg néhány srác pár nélkül. Azt hiszem két pár jött velünk összesen. Egyik este a fiúk valami idétlen focimeccset néztek, mi lányok meg unatkoztunk, ezért úgy döntöttünk, otthagyjuk őket a kempingben és megyünk bulizni. Akkor a Tisza parton rengeteg hely volt a bulizásra, tele volt discókkal meg kocsmákkal, nem tudom, most mi a helyzet. Bementünk egy szimpatikus helyre, persze szabadtéri disco volt. Négy lány együtt feltűnést kelt, szinte egy percen belül ott termett négy fiú is, akikkel táncoltunk, nem is akárhogy. Ha belejövök, képes vagyok nagyon kihívóan táncolni :), amit néha félreértenek, de azért igazán komoly gond még ebből sosem volt. Szóval táncoltunk vagy fél órája, mikor a barátaink is megjelentek a színen. Ledöbbentek a látványon, mit gondolunk mi, hogy nélkülünk bulizunk, és még ilyen jól érezzük magunkat? :) A két pár fiútagjai odalibbentek a lányokhoz, és azonnal elkezdtek csókolozni, amin meg a táncpartnerek lepődtek meg, jó volt nézni az arcukat. A másik lányhoz a bátyám ment oda, hozzám az egyik haver, hogy kimentsen a "gaz csábító" karmai közül :). Aztán velük folytattuk a táncolást, de azt azért láttuk, nem örültek neki, hogy meglógtunk tőlük. Mi jól éreztük magunkat, és ez volt a lényeg.

Végzős egyetemista voltam, amikor elmentünk az egyetemi klubba páran lányok, hogy bulizzunk egyet. Akkor már ismertem a férjemet, de még nem volt köztünk semmi, tehát független voltam. Igaz, bíztam benne, hogy lesz valami, úgyhogy nem ismerkedési céllal mentem a buliba, csak azért, hogy jól érezzem magam. A sok lány együtt megint hozta a papírformát, hirtelen ott termettek a fiúk is. Jutott nekem is táncpartner, akivel én magam sem értem, hogyan, de egy perc alatt úgy összehangolódtunk, mintha világéletünkben együtt táncoltunk volna. Néhány perc múlva már körben táncoltak körülöttünk a többiek és tapsoltak nekünk. Nem tudom, meddig táncoltunk így, gyakorlatilag szó nélkül, de elég sokáig ahhoz, hogy jól megizzadjunk. De ezzel egyáltalán nem törődtünk, csak roptunk. Valami isteni volt, azóta is az egyik legjobb táncos élményem. Hihetetlen sikerünk volt a többiek előtt is. Aztán az egyik szám végén a srác kedvesen elbúcsúzott, elmondta, hogy sorkatona, is időre vissza kell térnie a laktanyába, megköszönte a táncot, és elment. A lányok, akik velem voltak, csak néztek, hogy ez most mi volt? És miért nem cseréltünk telefonszámot vagy ilyesmi? Én meg mondtam, hogy ez most tánc volt, abból is a legjobb fajta, és nem tudom, hogy hívják a fiút, őszintén szólva nem is érdekel. Jól éreztük magunkat és kész. 

A tánc az csak tánc, nem több.