Meg vagyok áldva egy agymosott báttyal. Az utóbbi években nagyon érdekli a politika, de nem gondolkodik. Nem azt nézi, mit mond valaki, hanem hogy ki mondja. És ha x vagy a csapata mondja, akkor biztosan úgy van, viszont ha y vagy csapata, akkor az csak hülyeség lehet.
Ezzel még nem is lenne olyan nagy baj, mindenki azt gondol, amit akar. Viszont az én kedves testvérem úgy gondolja, hogy neki osztani kell az észt, és sajnos nem túl megnyerő stílusban teszi azt. Nekimegy azoknak, akik nem értenek vele egyet, de nem vitatkozik, nem tényekkel áll elő, hanem sérteget. Nagyon idegesítő, és zavaró. Olyanoknak is nekimegy, akiket legalább a helyzetük miatt valamennyire tisztelnie kellene. Múltkor pl. egy volt tanárunknak ment neki, pontosan az ő már halott szüleit kezdte el szapulni elfogadhatatlan stílusban. Nagyon rossz érzés volt ezt olvasni. A végén én kértem elnézést helyette, nehogy már azt higgyék, hogy a családunk véleményét mondja. Amikor a szüleim meghallották, mit csinált, teljesen kiakadtak, és ráadásul még az is kiderült, hogy nem csak a stílussal volt baj, hanem amit mondott, az sem volt igaz.
Ez a dolog még súlyosabban jön elő választás előtt és után, és ebből mostanában jutott bőven, úgyhogy az elmúlt két évben már kerülöm is a testvéremet, és nem nagyon beszélek vele, ha nem muszáj. Ez annyira gáz amúgy. Most már ott tartunk, hogy Facebookon nem követem sem őt, sem a feleségét, mert csak felidegesít, ha látom a posztjait.
Ez annyira elszomorító :-(.
