Úgy tűnik, át kell költöztetnem a blogomat ide, a freeblog nagyon döglődik. Még nem tudom, hogyan kell csinálnom, de majd küzdök vele, legalább lefoglalom valamivel az agyamat és nem gondolkodom folyamatosan a problémáimon. Ha sikerül, valahogy értesítek mindenkit.

Rég szükségem lett volna már egy ilyen blogra. Ma nem vártam tovább, megalkottam. Nem volt könnyű, mert az összes cím, amit választottam, foglalt volt. Jellemző, hogy megnéztem a blogokat: némelyikbe soha nem írtak semmit, némelyiket évekkel ezelőtt abbahagyták. Kár, hogy lefoglalták a címeket. Na mindegy, jó lesz ez is. Úgysem sokat számít, mi a cím.

Ez a blog én leszek. Őszintén, kendőzetlenül fogok írni az emlékeimről, az érzéseimről. Persze név nélkül, azonosíthatóság nélkül. Annyit árulok el, hogy nő vagyok és van családom. A többi nem fontos.

Mivel nő vagyok, a titkok nagy része a férfiakkal kapcsolatos. Gondolom, ez nem meglepő. Némely titok nem is annyira titok, inkább csak érzés, vagy gondolat. De olyan, amiről nem nagyon tudok kinek beszélni. Így hát kiírom magamból. Van mondandóm, jó sok. Meglátjuk majd, mire lesz jó.