Furcsa volt, hogy két napig nem kellett senkihez szólni, ha épp nem akartam (oké, "jó napot kívánok" meg "köszönöm szépen" volt, más nem nagyon). Senkihez nem kellett alkalmazkodnom, azt csináltam, amit akartam, akkor, amikor akartam. Sokat olvastam, sokat sétáltam, fürödtem, szaunáztam. Jókat ettem, gyönyörködtem a körülöttem lévő szép dolgokat. Nagyokat aludtam. Jó volt. Sajnos rövid volt. De megérte :).