Tegnap hosszan beszélgettem valakivel, és kölcsönösen megdöbbentettük egymást. Kiderült, hogy az én exem (most már mondhatom ezt) legalábbis kettős életet élt. Nemcsak erkölcstelen és hazug volt, de törvénytelenségeket is elkövetett. Hálás lehetek a sorsnak, hogy a lehető legjobbkor sikerült még kiszállnom ebből az egészből. Soha nem hittem volna, hogy emberek ilyeneket tényleg elkövetnek, és nemcsak a filmírók fantáziájában fordul elő.

A nyáron kezdődött regényes élet úgy tűnik, ősszel is folytatódott. Tényleg kéne írnom egy regényt, van már alapanyag bőven :).
Ma már egészen jól vagyok, de tegnap este sokáig remegtem az idegességtől és még ma délelőtt is komoly gyomorgörcsöm volt. Arra ez a beszélgetés mindenképpen jó volt, hogy könnyebb legyen kitörölnöm az életemből és letennem ezt a terhet. A beszélgetőpartnerem valószínűleg még rosszabbul érzi magát, mert ő jobban benne volt ebben az egészben. És a pasi meg nem fogja zsebre tenni, amit kap tőle, ha legközelebb találkoznak. Én nem óhajtok vele többet találkozni. Azt hiszem, a megfelelő büntetése már folyamatban van, megérdemli.

Az a bizonyos cérna elszakadt. Nem azzal van baj, hogy várni kell, azt kivárnám. De ha a várakozás ideje alatt elfogadhatatlan stílust enged meg magának arra hivatkozva, hogy sok a stressz - azt már nem vagyok hajlandó elviselni. És a legszomorúbb az, hogy nem érti, mi ezzel a baj. Nem érti, miért kellene bocsánatot kérnie. Nem veszi észre (vagy nem akarja észrevenni), hogy mennyi időt és energiát szántam arra, hogy neki segítsek. Valahogy természetesnek veszi. Ez még önmagában nem is lenne olyan nagy baj, ha emellett nem rajtam töltené ki a haragját az egész világgal szemben. Hát én ezt nem engedem.

Azt hittem, működhet, de nem akarom feladni a saját személyiségemet senkiért, akármennyire szeretem. Fáj, de eldöntöttem, hogy ennek vége. Mégpedig teljes mértékben, ahogy lehet, mindenféle kapcsolatot meg akarok szakítani vele. Nem leszek a "barátja", ha nem lehetek a szerelme. Jó lenne, ha lenne mellettem egy férfi, akihez oda lehet bújni, de nem minden áron kell. Sajnálom, hogy így alakult, de örülök, hogy ez az oldala most jött ki, és nem fél év múlva, amikor már erősebben kötődöm hozzá.