Barátok nélkül az elmúlt heteket nem éltem volna túl. Az állandó hullámvasút, a nem alvás, a gyomorgörcsök, a sírással telt esték... akármennyire is voltak szép pillanatok, szép éjszakák, szép napok, összességében ez egy energia-faló időszak volt. Nem érzem jól magam a bőrömben, de már jobban vagyok, mint mondjuk vasárnap voltam. Ez is valami, már ennek is örülni kell. Nem tudok eléggé hálás lenni a barátaimnak, hogy végig mellettem álltak és segíteni próbáltak. Volt, akinek sikerült, volt, akinek nem, de az igyekezetet értékelem. Köszönöm (bár tudom, nem olvassák, de biztosan érzik).

Az elmúlt kb. 2 hónapomról könyvet kellene írni. Volt itt minden, amire azt mondja az ember: na, ilyen nincs, ez hazugság. Hát nem az. Olyan dolgok történtek meg velem, amikről soha nem gondoltam volna, hogy megtörténhetnek. És őszintén szólva egy részükről nagyon szívesen lemondtam volna. Nem is emlékszem, volt-e igazán jó napom mostanában. Talán a múlt csütörtök nem volt rossz, de olyan igazán jó nem volt. Amire azt mondhattam volna, hogy reggeltől estig és estétől reggelig jó volt. Voltak jó esték, éjszakák, de sajnos több emlékezetesen rossz volt. Gyomorgörccsel, sírással és egyebekkel. Jó lenne egy kis nyugalom, hogy végre össze tudjam szedni magam, mert most nem úgy nézek ki, mint aki sok mindenre lenne képes.