Még a múlt héten szóltam a Kedvesnek, hogy lesz egy szabad estém, ha gondolja, töltsük együtt. Igazából csak egy halvány reményem volt, hogy ez fog történni, ezért nagyon meglepett, amikor hétfőn felhívott, hogy foglaljak le valahol egy szobát éjszakára.

Nagyon kedves kis szállodát találtunk nem messze a várostól, ahol még jacuzzi is rendelkezésünkre állt. Ki is használtuk rendesen, hogy rajtunk kívül épp senki nem akarta használni :). Hú, ha belegondolok, még most is megborzongok...

Aztán jacuzzi után folytattuk a szobában, ami megint csak hú volt... Most meg úgy érzem magam, mint akin átment az úthenger, alig látok ki a fejemen, álmos vagyok, izomlázam van, és nagyon nincs kedvem dolgozni :). Még sok-sok ilyet akarok!!!!

Annyira nehezen viselem el, ha emberek bele akarnak szólni az életembe. Azt hiszik, ők tudják az igazságot, és ha szembesítem őket azzal, hogy nincs igazuk, akkor még vitatkoznak is.

Hol van az leírva, hogy az egyetlen jó megoldás, ha tűzön-vízen keresztül együtt tartunk egy házaspárt, akkor is, ha nem boldogok együtt? Nekem ne jöjjön senki azzal, hogy a gyerekek érdekében történik, mert én megéltem azt, milyen egy boldogtalan családban élni gyerekként. Ha a gyerek is érzi a feszültséget, akkor neki is jobb lesz, ha két elégedett szülővel rendelkezik, akik esetleg nem élnek együtt, mint két egymást gyilkolóval, akik a társadalmi elvárás miatt egy légtérben élnek.

Azt már fel sem vetem, hogy miért kell látszat alapján eldönteni, hogy mi fog történni, amikor még a benne élők sem tudják megmondani? Mert én nem tudom, mi lesz, nincs varázsgömböm. Majd kialakul. Én most annak örülök, hogy legalább alakul valami, mert tudtunk egymással beszélni, és úgy látom, a gyerekek is jól érzik magukat a bőrükben. Ha úgy érezzük, hogy rosszul alakulnak a dolgok, majd lépünk. Most jó így, egyelőre.

Nem elég, hogy a férjem nem tartott be egy megállapodást, és ezért csúnyán összevesztünk, és nagy nehézségek árán sikerült újra leülnünk normálisan beszélgetni és megállapodni.

Ehhez még jönnek a hisztis pasik. Az egyik azért hisztizik, mert nem akartam vele lefeküdni. A másik meg azért, mert rájött a féltékenységi roham, bár azt állítja, hogy nem féltékeny. Hát most játssza a durcás kisfiút én meg próbáljam kiengesztelni. A nagy semmiért egyébként.

Az is lehet, hogy K. is épp hisztis, ezt nem tudom, csak megérzés, talán holnap kiderül.

Egy hisztis pasi ezerszer rosszabb egy hisztis nőnél.