Akinek kisgyereke van, tudja, hogy a május-június őrült pörgéssel telik, szinte minden második napra jut valami program az óvodában, iskolában, ami persze a szülőket is mozgatja. Én már hetek óta naptárral járok mindenhova, és a nagyszülőkkel is leíratom, mikor milyen program van, mert egyedül képtelen vagyok mindenütt ott lenni. Különösen, hogy a munka is beindult, minden fronton, alig látok ki a fejemen, annyi a tennivaló. El is fáradok estére rendesen, néha a fejem is fáj. Amikor hazaesek, állandóan csörög a telefon, a gyerekek lógnak rajtam, vagy azt kell észben tartani, hogy másnapra mit készítsek elő, és egyáltalán, hol töltöm a következő napot és mivel. Tény, hogy az unalmas napokat sokkal jobban utáltam, de most már jól esne egy kis lassítás. Talán ha kitör a vakáció, kicsit könnyebb lesz. Legalábbis remélem.

Az utóbbi időben sokat javult a kapcsolatunk a férjemmel. Nem tökéletes, soha nem lesz az, de nagyságrendekkel jobb, mint néhány hónappal ezelőtt. Talán ez az oka annak, hogy igazából annyira nem érdekelnek most más pasik, nem keresem a szerelmet vagy a fellángolást, és azokkal sem nagyon keresem a kapcsolatot, akikkel egyébként szoktam. De érzem, hogy ez messze nem az, amire én vágyom, És tudom, hogy nem a férjem lesz az, aki nekem megadja azt, amire vágyom, pedig most tényleg jó vele.

Mostanában az egyetlen férfi, aki a férjemen kívül fel tud húzni, A.E., aki egyre inkább érdeklődik irántam, és hosszasan beszélgetünk, amikor tudunk. Többször is volt már olyan érzésem, hogy én most azonnal vele szeretnék lenni, odabújni hozzá és úgy beszélgetni. Mivel úgy éreztem, félreérti a vágyaimat, részletesen el is mondtam neki, mit érzek. Szeretnék vele lenni, érezni az ölelését, érezni a testét, de nem feltétlenül szeretnék vele szeretkezni. Tudom, hogy nagy eséllyel oda vezetne a beszélgetés, de nem ez lenne a cél. Az együttlét, az intimitás lenne a cél. Azt hiszem, megértette. És úgy érzem, ő is valami hasonlót érez, annyi különbséggel, hogy ő biztos benne, hogy oda vezetne...

Nem tudom pontosan, miért vagyok ennyire beindulva rá, talán azért, mert tudom, szinte semmi esély nincs arra, hogy a valóságban találkozzunk, és ezért "merek" vágyakozni rá ennyire. Ez a vágyakozás azért annyira nem jó, pont azért, mert esélytelen a beteljesedése. És így azért eléggé furcsa a dolog.