10-11 évvel ezelőtt beszélgettem egy sráccal elég sokat a neten, mindenről. 8 évvel fiatalabb nálam, ami akkor még elég jelentős különbség volt, és nagyon sokat kérdezett. Kedves volt, aranyos, jókat beszélgettünk. Aztán pár évre majdnem teljesen eltűnt az életemből, csak egy-egy üzenet jött úgy félévente, bejelölt a Facebookon, de nem volt jelentősebb kommunikáció közöttünk.

Pár hete írtam neki egy üzenetet, akkor válaszolt, de nem sokat beszélgettünk. Aztán valamelyik nap küldött egy érdekes üzenetet, amelyben szexuális problémáival kapcsolatban tett fel kérdést, tanácsot kért tőlem. Tetszett a hozzáállása a dologhoz, és mivel korábban is nyíltak voltunk egymással, nem csináltam belőle problémát (minden bizonnyal ő is azért mert tőlem kérdezni, mert tudta, hogy én nem fogok ebből problémát csinálni), és válaszoltam neki legjobb tudásom szerint (telefonos segítséget is kértem, innen is köszi ;) ). Aztán tovább kérdezett, én meg további tanácsokat adtam. Több kérdést is feltett, amiből kiderült számomra, hogy a körülményei miatt (neveltetés, vallás, család, nemzeti kultúra) nem igazán tudja megbeszélni ezeket a dolgokat senkivel. Ezért is segítettem neki szívesen. Nagyon hálás volt, és látszott, hogy komolyan veszi a tanácsaimat, és el fog gondolkodni rajtuk. Majd rákérdezek később, változott-e valami :). Remélem, tudtam neki segíteni, majd indítok egy tanácsadást ;).

* vajon hányan találnak ide ezzel a kereső kifejezéssel?

Ma együtt kávéztam egy "rajongómmal". Ő fogalmazott így :), és nem csak e-mailben, de a szemembe is mondta, hogy odavan az írásaimért. Én meg csak nézek ki a fejemből és meg vagyok döbbenve. De nagyon jól esik, hogy valakinek ilyen jó véleménye van az írásaimról :). Nem mellesleg tök jót beszélgettünk, szóval jó kis délután volt, köszi :).

Mostanában elég sokat nosztalgiázok, eszembe jutnak régi emlékek, régi ismerősök. És ha már eszembe jutnak, akkor meg is próbálok róluk kideríteni egy-két dolgot, és utánanézek a neten, megtalálhatók-e. Így tettem egy régi pasimmal is, de tudtam, hogy sok esélyem nincs, sok mindent nem fogok róla találni. Nem is találtam. Írni nem akartam neki, hívni sem akartam, csak kíváncsi voltam, mi lehet vele.

Ma jött egy e-mail tőle. Egy kérdéssel: hogy vagy? Szerintem nagyjából 3-4 éve nem beszéltünk, és akkor is ilyen módon jelent meg újra az életemben. Írtam neki egy pár soros választ, kíváncsi leszek, mit reagál.

Egyszer beszélgettünk Rómeóval a terveinkről, vágyainkról. Mondtam neki, milyen jó lenne sétálni kézen fogva a ....-on és elküldtem neki egy képet róla. Aztán sokáig szó sem volt róla.

Tegnap közölte, hogy az ő laptopján ez a kép a háttérkép. Néztem nagyot és mondtam, hogy az enyémen is :).