Az elmúlt hetekben nem alakultak pont úgy a dolgok, ahogy én azt szerettem volna, de azért történtek pozitívumok is. Nagyjából két héttel ezelőtt azt gondoltam, most hetekig nem lesz itthon semmi, de aztán a felmerülő akadályokat leküzdve csak sikerült egyszer-kétszer alaposan kielégítenünk egymást, egy szavam sem lehet. Pedig mindketten akadályozó tényezők voltunk, ráadásul nem egyszerre, hanem egymás után, hogy tovább tartson. De megoldottuk :).
A munkahelyi dolgaimról inkább nem beszélnék, csak várok, hogy végre megtörténjen, amit szeretnék, most épp tehetetlen vagyok ez ügyben.
A lelkemmel továbbra sem nagyon foglalkozik senki (egy-két beszélgetéstől eltekintve), szóval őrlődöm magamban rendesen, mert még a hálózati problémák is ellenem vannak. Ha megbeszéljük Rómeóval, hogy na most akkor beszélgetünk egy nagyot, mert egyedül vagyok és ő is ráér, na akkor tuti, hogy bekrepál a hálózat. Igazából már vagy egy hete kínlódik vele, a szolgáltatót is hívta, hétvégére ígértek javulást. Hát köszi, nekem meg pont tegnap volt egy szabad estém :(. Erről jól lemaradtunk.
Egyelőre marad az álmodozás, a képzelgés, a várakozás, és persze a sok-sok gondolkodás, ami amúgy ártalmas, erre már rájöttem, le kellene róla szokni. Csak ez nem olyan egyszerű. Annyira amúgy nem érzem magam rosszul, volt ez sokkal rosszabb is az idén, de szeretném ha egy picit azért javulna a helyzet.
