Azt írta Rómeó valamelyik nap: "Légy velem örökre!" Ez azért elég érdekes kérés, tekintettel arra, hogy IRL még sosem találkoztunk. Mindenesetre nagyon kedves tőle és optimizmusra utal. Én ennyire azért nem lennék optimista, én még abban sem vagyok biztos, hogy fogunk tudni találkozni. Arra meg egyáltalán nem gondolok, utána mi lesz.

Mint az látható lejjebb, a blogimport sikeresen befejeződött, köszönet a blog.hu csapatának :).

A kommentek is megvannak, de a freeblogos accountról küldöttek ismeretlenként szerepelnek. Ennél nagyobb bajunk soha ne legyen. Lehet, hogy majd átnézem őket, és megpróbálom beazonosítani, hogy tudjuk később is, ki írta. A régi blogot egyelőre a helyén hagyom, de elképzelhető, hogy záros határidőn belül ki fogom törölni, nem nagyon van értelme két helyen közzétenni ugyanazt.

Ma reggel kicsit jobb a kedvem, mint az utóbbi időben bármikor. Ez részben köszönhető a tegnap estének, ami elég jól sikerült, részben a ma délutánnak, ami remélem, elég jól fog sikerülni. Nagyon rámfér már egy kis kényeztetés, az az érzés, hogy valakinek igazán fontos vagyok. Remélem, ezt ma délután megkapom.

Utálom, hogy ennyire hideg van, a hideg szelet kimondottan gyűlölöm. Szeretnék végre igazi tavaszt, nemcsak egy napig, hanem 2 egész hónapokig. Valaki esetleg nem intézkedne ez ügyben? Vannak az olvasók között Sándorok, Józsefek vagy Benedekek? Ha igen, sürgősen szedjék össze magukat, mert már így is késésben vannak.

Túlságosan sok időm van gondolkodni, és ez sosem jelent jót. Folyamatosan kattognak a fogaskerekek, hogy mit kellene csinálni, hogyan kellene csinálni. A nagy baj az, hogy igazából én magam sem tudom, mit akarok. Vannak pillanatok, amikor az egészet fel akarom adni és teljesen új életet kezdeni, mert úgy érzem, ez a mostani nem tartható fenn. A másik pillanatban meg arra gondolok, hogyan tudnám én ezt megtenni, ez az életem, ezt kell folytatni, és biztosan lehet rajta javítani. Sajnos nem tudok dűlőre jutni, és ez valószínűleg azért van, mert nem igazán történik semmi olyan változás, ami miatt érdemes lenne bármit is tenni, vagy egyáltalán elgondolkodni a jövőn. Ha legalább találnék egy új állást, az már segítene a helyzeten, egyrészt mert talán jobban le lenne terhelve az agyam, másrészt meg hozna magával néhány új dolgot, ami kibillentene a tespedtségtől. De most mást nem nagyon tudok tenni, mint várakozni.

Úgy tűnik, át kell költöztetnem a blogomat ide, a freeblog nagyon döglődik. Még nem tudom, hogyan kell csinálnom, de majd küzdök vele, legalább lefoglalom valamivel az agyamat és nem gondolkodom folyamatosan a problémáimon. Ha sikerül, valahogy értesítek mindenkit.