Ma szoknyában jöttem. Fekete harisnyával és fekete hosszú szárú csizmával. Még csak nem is színes, a teljes összeállítás fekete-fehér. Erre azt kérdezi az egyik kolléganőm, hogy "kitört a tavasz?". Má' mé'? Csak tavasszal lehet szoknyában járni? Csakazértis szoknyában jöttem, mert az utóbbi időben elég szar volt a hangulatom, és ez meg is látszott rajtam, és egyáltalán nem éreztem magam nőnek már hetek óta (nem volt miért). Hát most úgy döntöttem, kicseszek a rossz kedvvel és csak azért is nőnek öltözöm. Hátha attól nőnek érzem magam. Eddig úgy tűnik, bejött :). Egy picit segít, akkor meg miét ne tenném? (Azért közben felkészülök anyám esti kérdésére is, amikor meglát majd szoknyában.)

Küzdök az idiotizmus ellen. A munkahelyemen gyakorlatilag a lendület viszi előre a munkát, csak azért működünk, mert mindenki tudja, hogy mi a dolga, ugyanis a vezetőinkre jelenleg egyáltalán nem számíthatunk. Aki kéznél van, annak nincs döntési jogköre. Akinek van, az sosincs kéznél. Mindenki hülye kérdéseket tesz fel, amiből látszik, hogy fogalma nincs arról, milyen munkát végzünk mi. És ez így nagyon nehéz. Egész nap csak a morgást lehet hallani minden irodából, meg a sóhajokat, hogy már megint milyen idiótával akadtunk össze. És mindezt úgy csinálni, hogy az sem vigasztal, ha mehetek haza, mert a hazafelé úton biztosan eszembe jut valami, amitől még rosszabb lesz a kedvem, otthon meg egyedül üldögélek a tévé előtt miután a gyerekeket letettem aludni ... hát nem egy felemelő állapot. Mennyire jellemző, hogy délután rövid időn belül több embertől is megkérdezte valaki: "hogy vagy?" és a válasz mindig az volt: "lehetnék jobban is". Basszus, ennek nem így kéne lennie...

A barátság - aranyfonál, melyet - ha elszakad -, megkötni ugyan meg lehet, de a csomó megmarad.

Na jó, ez kicsit túlzás, de tényleg nagyságrendekkel jobb, mint az elmúlt időszakban bármikor.

Ennek legfőbb oka az, hogy EGYEDÜL vagyok ITTHON és csak azt csinálok, amit AKAROK, semmi mást. Ez így azért elég kellemes tud lenni. Egész nap pörgős zenéket hallgatok és persze táncolok is rá, ami hagymavágás közben (mert főzni bizony van kedvem) nem igazán veszélytelen dolog, de megúsztam :). Az ebéd mindjárt kész, és valószínűleg elindítok egy jó filmet és a kanapén ülve fogok ebédelni (ami egyébként nem szokás nálunk, de most úgysem látja senki :) ).