Arra várok, hogy velem is beszéljenek a jelenlegi helyzetről. Mármint a nagyfőnökök. Mert mindenkit egyesével felhívnak. Egyébként egész nap mindenki feszült volt (a többség már hazament, néhányan még vagyunk itt várva a hívást), az előbb a közvetlen főnökömmel beszéltem, és kiderült, hogy tényleg sokan fel fognak állni. Jó néhány embernek ez az utolsó lökés lesz. B.D. már gyakorlatilag felmondott, még néhány hétig dolgozunk együtt, aztán vége. Én nem tudom, mit tegyek. Nem látom a koncenpciót, nem tudom, mi várhat rám itt. Én tényleg szeretek (szerettem) itt dolgozni, de ha azok a dolgok megtörténnek, amiket itt többen is rebesgetnek, akkor valószínűleg én is másik állás után nézek. Pedig isten látja lelkemet, ez nem volt tervbe véve még jó néhány évig. Mostanában ne igazán várjatok tőlem jó kedvű posztot.

Nem jó most. Olyan hírt kaptam (munka), aminek egyáltalán nem örülök. Különösen azért nem, mert nem tudom, hogy mire számíthatok ez után. A védőernyő fölöttem megszűnik, és fogalmam sincs, hogy milyen jellegű támadások fognak érni, ha egyáltalán fognak. Lehet, hogy nem lesz semmi gond, de tartok tőle, hogy nem így van. A közvetlen főnököm is azt mondta, hogy "gáz lesz", ráadásul a kollégák még nem is tudják, még napokig hallgatnom kell, mint a sír, nehogy elszóljam magam. Utána meg majd jönnek megint a panaszáradattal, és azt hiszem, többen is fel fognak állni, akik tehetik. Jaj, nagyon utálom ezt.