Nem történik semmi. Sem otthon, sem máshol. Csak vagyok. Saját magamat is unom sokszor. Reménykedem, hogy hamarosan megváltozik ez a helyzet és kicsit felpezsdül az élet. Nagyon kellene, mert ez így hosszú távon nem fog jót tenni nekem. És ha nekem nem tesz jót, akkor a környezetemben lévőknek sem, mert előbb-utóbb mindenkitől idegbajt kapok, azt meg jobb megelőzni. De nem tudom, tehetnék-e bármit ennek érdekében, vagy nincs más megoldás, mint várni a jobb időket. Egyelőre várakozó állásponton vagyok.