Pörgés van ezerrel, mindenki hajtja a munkát, de ez most jó, mert már látjuk a végét. Jövő héten talán egy-két nap szabi is belefér, ami nagyon rám férne már, no meg a lakásra is :).

Közben meg érzelmi hullámzás van nálam, elvégre nőből vagyok :). Reggel-délelőtt általában jobban érzem magam, mert jönnek a jelzések, amikből biztosra vehetem, hogy fontos vagyok K.P. számára még akkor is, ha csak keveset tudunk találkozni. Délután meg mindig történik valami apróság, amiből ennek ellenkezőjére következtetek, valószínűleg feleslegesen aggódom, és mégis teszem. Úgy tűnik, tényleg fáradok és délutánra már érzékenyebb vagyok. Mert aztán megint jön a reggel és megint minden szép és jó. No persze lehetne szebb és jobb is, ha tudnánk menni a panzióba, de azért még reménykedem, hátha összejön hamarosan. Már két hónapja böjtölök.