Olyan jó lenne kicsit romantikázni. Úgy igazából, ahogy régen. A párom elég romantikus, és igen, lehet vele kézenfogva sétálni és nézni a csillagokat vagy zenét hallgatni, vagy csak úgy lenni, de ez már soha nem lesz olyan, mint régen. Mert már annyira ismerjük egymást, hogy félszavak sem kellenek, és tudjuk, mit fog mondani vagy tenni a másik a következő pillanatban. És az ilyen romantikus estéknek vagy napoknak pont az az egyik varázsuk, hogy kiszámíthatatlanok. Nem tudom, hogy a másik mit fog mondani, nem tudom, megfogja- e a kezem, esetleg megcsókol-e. Arról nem is beszélve, hogy így romantikázni csak akkor lehet, ha teljesen ott vagyok, lélekben is. De én most már évek óta nem tudok úgy eltölteni néhány órát, hogy ne jussanak eszembe a gyerekeim, mit csinálnak éppen, mit mondanának, ha itt lennének, stb. Azzal, hogy szülővé váltam, minden megváltozott körülöttem. Ez nem baj, csak most már képtelenség kiszakadni ebből az életből. Lehet úgy csinálni, mintha ki lehetne szállni néhány napra, de igazából képtelenség. Az agyam egyik pici zugában állandóan ott vannak a gyerekek, akiket amúgy tényleg imádok, és nem tudnám elképzelni az életemet nélkülük. Még akkor sem, ha néha szükségem lenne egy picit más életre.

Hamarosan változni fog a munkapiaci státuszom, és sokat gondolkodom mostanában, mit is kéne csinálni. Vannak reális lehetőségek és vannak álmok. Közben a munkahelyemen vezető-váltásra készülnek, és mindamellett, hogy nem szeretnék felső vezető lenni, azért szívem szerint elvállalni az alatta lévő posztot, tehát a majdnem legfelsőbb vezetőit. Csináltam már korábban is, és a legfelsőbb vezetőtől függ, hogy kit választ maga mellé. Ha a jelenlegei főnök maradna, akkor tuti nem engem választana, de ha mást sikerülne arra a posztra helyeztetni, akkor nekem is jutna valami, talán. Így aztán szervezkedek rendesen, hátha összejön az, amit szeretnék. Azt azért elárulom, nem csak én szeretném, mások is. Tehát még esélyem is van rá, hogy sikerüljön.

Szeretek lovagolni. Mármint igazi lovon, kint a pusztában.

Az ágyban nem annyira. Hiába mondják, hogy olyankor a nő irányít, én nem ezt érzem. Éppen ezért nem is gyakorlom túl gyakran. Tudom viszont, hogy a férfinak nagyon nagy élvezetet lehet így nyújtani, így ha tényleg jót akarok csinálni, akkor megteszem. Pedig azt is tudom, hogy nekem nagy eséllyel nem lesz így orgazmusom. Eddig csak néhány alkalommal sikerült olyan összhangba kerülni, hogy én is nagyon élveztem. De azért néha-néha megteszem, mert szeretek adni :).

Azért szívesebben maradok az igazi lovaknál és az igazi lovaglásnál.