Mutathatom én azt, hogy egyáltalán nem bánt a dolog, de a kudarc akkor is fáj. Nem is kicsit. Még akkor is, ha tudom, hogy nem a szakmai tudásommal volt a baj. Sőt, annál inkább. Mert ha egy szakmailag hozzáértőt választanak helyettem, akkor meghajtom a fejem és még gratulálok is. De ha olyat választanak, aki szemmel láthatóan nem ért a dolgához, és ezt még tudják is a döntéshozók, mégis mellette döntenek, akkor dühöt és szomorúságot érzek. És persze tehetetlenséget is, hiszen én megtettem mindent, mégsem sikerült. Fáj, potyognak a könnyeim, és fáj. De nem mutathatom mások előtt, erősnek kell lennem. Mint mindig.