Nem is olyan régen, ha megkérdezték tőlem, hogy plasztikai sebész kése alá feküdnék-e, egyértelműen és határozottan azt mondtam, hogy NEM. Minek? El kell fogadnom magam úgy, ahogy vagyok, ha nem tetszik valami, akkor sem a sebészkés a megoldás ellene. 

A melleim meglehetősen nagyok, azon nagyítani nem kell. Az orrommal és a fülemmel az égvilágon semmi bajom. Zsírleszívásra nem adnám a fejem, annyira nem engedem el magam, hogy erre legyen szükség. Tehát a válaszom az volt, hogy nem. 

Most meg itt állok két szülés után és bizony elgondolkodtam. Méghozzá azon, hogy a hasamat plasztikáztassam. Ugyanis a császármetszés után még mindig nem változott semmi (pedig annak már jó pár éve), még mindig ún. kötényhasam van. És mint utánaolvastam: ezen bizony nem nagyon lehet segíteni mással, csak plasztikai műtéttel. A torna még rontana is a helyzeten. Tehát elgondolkodtam. Persze nem holnap fogom megtenni, de nem lehetetlen, hogy pár éven belül, ha összegyűlik elég pénz rá, akkor megcsináltatom. Mert így nem szép. Még akkor sem, ha a páromat nem zavarja. Engem azért kicsit igen. 

Van egy nagyon jó barátom, akivel még egyetemistaként ismerkedtem meg (végzős voltam). Barátságunk azóta is töretlen, rendszeresen találkozunk, ismeri az egész családom, mindenki nagyon kedveli. A közös történetünket persze senki nem ismeri részletesen, csak néhány dolgot tudnak belőle, de nem is kell többet tudniuk.

Ez az a barátom, akivel olyan őrültségeket is elkövettem, amiket mással soha. Egy csomó dologra rávett, ami amúgy eszembe sem jutott volna, de nyilván bennem volt, hiszen ha nem lett volna bennem, nem tettem volna meg. Úgy látszik, nagyon jól ismert már régen is, hogy kihozott belőlem mindent.

Ő volt az, akivel a Balatonban nem túl messze a parttól egy matrac tetején félmeztelenül napoztam. Ő volt az is, akivel a Duna-parton üldögélve teljesen meztelenre vetkőztem és úgy élveztem a napot (amikor jött valaki, odabújtam hozzá és szorosan átölelt, így nem buktunk le). Az ő kedvéért volt először leborotválva a legintimebb testrészem. Ő adott a kezembe először maszturbálásra alkalmas eszközt (ún. dildót). Sok mindenen keresztülmentünk már együtt, és szerintem sok minden fog még történni velünk a jövőben is. Jó, hogy Ő van nekem.