A napokban újra találkoztam egy régi barátommal, akivel a távolság miatt nagyon ritkán tudok, legutóbb évekkel ezelőtt láttam. Túl sokat nem változott, ugyanolyan huncut a szeme és kedves a mosolya. Jó volt újra látni, jó volt vele tölteni néhány órát. Sajnos csak keveset.

Jó volt megölelni, érezni a testét. Ilyen találkozásnál nem a szex a legfontosabb dolog (de az sem elhanyagolható), hanem az, hogy együtt lehetünk. Élveztem, hogy összegabalyodva fekhetünk az ágyon, és néha azt sem tudom, hol végződöm én, hol kezdődik ő. Csak fekszünk és csendben nézzük egymást. Ezek azok az emlékezetes pillanatok, amik bearanyozzák a napomat, ha épp valami miatt szomorú lennék. 

Sokan vagyunk unokatestvérek, túl szoros kapcsolat nincs közöttünk, de tudjuk, kivel mi van. Az egyik unokabátyámmal érdekesen alakult a kapcsolatunk, ha mindketten függetlenek voltunk, akkor valahogy szorosabb volt, igazi barátság-féle.

Amikor egyetemre kerültem, a kollégium nem volt túl messze onnan, ahol ő lakott. Nem emlékszem már, hogyan alakult, de elkezdtünk gyakrabban találkozni. Néha ő látogatott meg a koleszban, néha én mentem el hozzá(juk), jókat beszélgettünk mindig. Egyik alkalommal ott aludtam nála, erre sem emlékszem, hogy előre megbeszéltük, vagy csak már túl késő volt útnak indulni, nem is ez a lényeg. Mivel csak egy szobában fűtött, így kénytelenek voltunk egy ágyban aludni, persze egy jó nagy ágyban. Miután ágyba bújtam, lekapcsolta a villanyt, és közölte, hogy ő meztelenül szokott aludni, és le is vette az alsóját. Gondolom, azért a sötétben, hogy ne hozzon kínos helyzetbe. És biztosan azért szólt, hogy ne lepődjek meg, ha véletlenül hozzá érek. A sötétben még beszélgettünk, és a beszélgetés közepén mondta, hogy "ne félj, nem teszek benned kárt :). Lehet még?". Először nem tudtam, mire gondolt, de aztán beugrott és válaszoltam: "aha, még lehet", azaz még szűz vagyok. Ebben maradtunk. Aludtunk reggelig, aztán elvitt a koleszhoz, mikor ment dolgozni.

Nem tudom, mi lett volna, ha esetleg akkor már nem vagyok szűz. Nem tudom, hogy gondolt-e egyáltalán bármire. Fogalmam sincs, hogy történhetett volna-e közöttünk valami. Soha nem fogom már megtudni, mert azóta sem beszéltünk erről és biztos vagyok benne, hogy nem is fogunk. De azért néha eszembe jut, és elgondolkodom, mi lett volna, ha... Jó, hogy nem történt semmi, mert azt gondolom, hogy nem tudtunk volna ugyanúgy nézni egymásra később, és azért mégiscsak rokonok vagyunk, és gyakran is találkozunk, nem lett volna szerencsés a dolog. De azért a kiváncsiság is nagy bennem :). Megkérdezni azért nem fogom róla a véleményét, lehet, hogy ő már rég el is felejtette ezt a sok-sok éve történt apróságot.