Úgy alakult, hogy majdnem minden kapcsolatomból maradt egy kis gasztronómiai kultúra, ami függetlenül attól, hogy a kapcsolat már nem létezik, megmaradt az életemben. 

Soha nem ismertem volna meg a fufut, amit az afrikaiak köretként esznek, ha nem ismerek néhány nigériai srácot. Azóta már azt is tudom, hogy itthon búzadarából tudják elkészíteni. Elég régen nem ettem már, de azért az afrikai ételekből megmaradt a csípős szeretete. Persze azt azért be kell vallanom, hogy én legfeljebb azt bírom megenni, amit ők "enyhén csípősnek" neveznek, és én már attól is tüzet okádok. Amit még ők is csípősnek tartanak, az számomra élvezhetetlen. 

Az olasz konyha szeretete és alkalmazása kevésbé meglepő, és nem is lett volna igazán szükség hozzá kapcsolatra (a "halott"-tal :) ), de az tény, hogy ő vezetett be a Budapesten is elérhető és jó minőségű olasz éttermek világába, és részben ez a tapasztalat motivált arra, hogy kicsit többet olvassak az olasz gasztronómiáról. 

Van, akitől a "tea tejjel" szeretetét kaptam, van, akitől azt, hogy üljek le néha a fenekemre és igyak egy jó kávét, nem kell mindig rohanni. 

A curry és a masala chai szintén így került be a konyhámba.

És természetesen én is próbáltam/próbálom terjeszteni a magyar gasztronómiai remekeket, a legutóbbi ígéretem szerint hamarosan sörben sült csülköt fogok készíteni :).