A herceg

 2019.07.21. 08:51

(Ő nevezte így saját magát. Rögtön gondolnom kellett volna arra, hogy aki így hívja saját magát, azzal nem lehet normális kapcsolatot kiépíteni. Most már tudom.)

A fél délelőttöt ott töltöttem a telephelyen, mert késve jöttek beszerelni az internetet. Aztán csak megérkeztek és megcsináltak mindent. Délután és másnap P.A. megpróbálta beüzemelni, de a wifi nem csatlakozott. Mondtam neki, ott van a jelszó a router alján. Valamiért nem sikerült beírnia helyesen. Készített róla egy elég homályos képet, hogy szerintem milyen betűk/számok vannak odaírva, én megpróbáltam értelmezni, de a homályosság miatt nem sikerült. Ekkor már nagyon dühös volt, és ezt a dühöt rám vetítette, pedig én aztán tényleg nem tehettem semmit 30 km távolságból. Csúnyán összevesztünk, és aztán másnap mondtam is neki, hogy engem felejtsen el, én többet ezt nem vagyok hajlandó elviselni.

Hétfőn elindultam Ljubljanába, a határig én vezettem. Hallottam, hogy jönnek üzenetek, de vezetés közben nem foglalkoztam vele. Utána meg a határ túloldalán nem volt internetem (akkor még nem volt az EU-ban egységes tarifa). A szállodában a Facebookon bejelentkeztem, de amikor megkaptam az üzeneteit, és azt írta, hogy mondjam meg hol vagyok, mert utánam jön, akkor gyorsan le is vettem, nehogy megtaláljon. Én komolyan gondoltam, hogy nem akarom folytatni vele.

Ő tovább dühöngött, de aztán egy idő után abbahagyta az üzenetek küldözgetését. Én pedig arra koncentráltam, hogy megnyugodjak, múljon el az addigra már nagyjából állandósult gyomorgörcsöm, és próbáljam kiélvezni, hogy egy szép városban vagyok. Nappal munka volt, délután jártuk a várost. Igaz, hogy novemberben már korán sötétedik, de azért így is volt mit megnézni.

Közben menstruáltam is, ami önmagában nem egy nagy dolog, viszont egyik éjjel arra ébredtem, hogy ömlik belőlem a vér. Ezt is az állandó idegeskedésnek és gyomorgörcsnek tudtam be, és örültem, hogy végre döntöttem és szakítottam, mert ez a kapcsolat nagyon rövid időn belül teljesen tönkretett volna.

A hét közepén kaptam egy hívást egy közös ismerőstől, de nem vettem fel. Neten küldtem neki egy üzenetet, hogy ha bármit mondani akar, írjon, mert külföldön vagyok. Azt írta, hogy P.A. bajban van, Németországban letartóztatták. Mondtam, hogy nem érdekel, én szombaton szakítottam vele, ha hazamegyek, majd átadok minden iratot és a kulcsokat is, és felejtsenek el örökre.

Pénteken hazamentem, és azt hittem, csak annyi dolgom lesz, hogy átadom az iratokat ennek a közös ismerősnek. De szombaton jött egy üzenet a Facebookon egy másik nőtől, hogy beszélni szeretne velem. Elkezdtünk beszélgetni, elmondta, hogy P.A.-t azért tartóztatták le, mert embercsempészettel gyanúsítják, Magyarországról Németországba afgánokat vitt. Ő kint él Németországban és próbál neki segíteni, és kérdezte, mi van az üzlettel. Megnyugtattam, hogy minden iratot és kulcsot átadok a másik ismerősnek, emiatt ne aggódjon. Akkor volt egy elejtett megjegyzése, miszerint tudja, hogy mi barátok vagyunk. Én hirtelen nem tudtam ezt mire vélni, és visszakérdeztem, hogy barátok? És ekkor derült ki, hogy ő nem „egy barát”, hanem „a barátnő”, pont úgy, ahogy én is azt hittem magamról még egy héttel korábban. Na ekkor már érdekesen folytatódott a beszélgetés, kiderült, hogy hónapok óta párhuzamosan csapja nekünk a szelet, és ekkor megvilágosodtam nagyon sok mindenről. Az elgépelésekről, az időnkénti indokolatlan dühkitörésről (amikor majdnem lebuktattam, mert meg akartam látogatni), az eltűnéseiről (amikor én az egyik szobában voltam, ő meg a másikban Skype-olt éppen). Minden tiszta lett hirtelen. Azt hiszem, a másik barátnő még jobban megdöbbent, mint én. Azt mondta nekem, hogy most még segít neki ügyvédet keríteni, de ha kiengedik, elhajtja. Hát ez nem történt meg, mint évekkel később megtudtam, közös gyerekük is van már. Pedig állítólag még agresszív is volt és veréssel fenyegetőzött, én meg el is tudtam hinni róla, hogy képes megverni egy nőt. De ez már nem az én gondom, ha ez a nő visszafogadta annak ellenére, amit tett vele, meg is érdemli a sorsát.

A következő néhány hétben én nagyon lassan nyugodtam le. Tudtam, hogy börtönben van, ennek ellenére minden egyes pittyegésnél belém állt a frász, hogy ő keres. Sokáig tartott elhinni, hogy ő nem lehet az.

Karácsonykor küldött egy ordenáré stílusú e-mailt, amiben tájékoztatott róla, hogy kiengedték a börtönből és mennyire gyűlöl engem és milyen szemét voltam vele. Komolyan megijedtem, és nem tudtam aludni utána éjjel. Féltem, hogy tesz valamit ellenem. Hiszen tudta, hol lakom, ha igazán dühös volt (bár én valójában nem követtem el ellene semmit), akkor bosszút állhatott volna. Az e-mailre természetesen nem válaszoltam.

Másnap újra írt, de akkor teljesen normális hangnemben, üzleti kérdésekkel. Azzal még tartoztam, hogy minden közös üzleti ügyünket lezárjunk, ezért erre válaszoltam, de azt is mondtam, hogy többet nem akarok róla tudni.

Hónapokig csend volt. Viszont egyszer kaptam egy sms-t egy behajtó cégtől, hogy tartozásom van és keressem meg őket. Fogalmam sem volt, miről beszélnek, mivel semmilyen tartozásom nem volt. Felhívtam őket, és kiderült, hogy az internetszolgáltatótól kapták meg az én telefonszámomat, mivel én voltam ott a beszerelésnél, a másikon meg nem tudták P.A.-t elérni. Mondtam, hogy semmi közöm nincs a dologhoz, és törölték is a telefonszámomat az ügy aktáiból. Egy-két hét múlva megismétlődött ugyanez egy másik behajtó céggel is. Csak a jóisten tudja, mennyi tartozást halmozott fel néhány hónap alatt. Később láttam a cégjegyzékben, hogy kényszertörlést rendeltek el a cége ellen. Én pedig áldottam az eszemet, hogy soha sehol nem adtam meg a nevemet, nem engedtem, hogy kapcsolattartónak megjelöljön bárhol is.

Egy-két évig néhány havonta megjelent, küldött üzenetet, én meg elhajtottam és minden telefonszámát letiltottam (mert persze mindig másikról küldött, hiszen a korábbiakról nem tudott). Aztán ritkultak az üzenetek, de néhány hónapja még mindig jött tőle egy, ráadásul nem is jöttem rá, hogy ő az, annyira más volt a profilképen, mint korábban. Mivel nem jöttem rá, ezért visszaírtam, kérdeztem, ki ő, majd mikor megírta, és kérdezte, mi újság van velem, annyit válaszoltam, hogy jól vagyok, és azonnal tiltottam azt a számot is. Nem tudom, mit akarhatott tőlem, tudomásom szerint párkapcsolatban él (még mindig azzal a nővel), és gyereket nevel. De már ez is több információ róla, mint amit tudni akarok. A Facebookon mindkettőjük tiltó listán van, így véletlenül sem kerülnek a szemem elé, ezzel is védem magamat.

 

Címkék: én pasik

süti beállítások módosítása