Kellett nekem mondani, hogy nem történik semmi.

Tegnap délután jött egy e-mail, amikor megláttam, majdnem kiesett a szívem a helyéről. És ez nem volt jó érzés. Az ex írt. Volt benne egy szép nagy szúrás, de amúgy normális hangnemben megint (nem is csodálkozom) segítséget kért. Nem, nem akarok segíteni neki. Szálljon le rólam egyszer és mindenkorra. Tegnap mégis megtettem, amit kért, mert nem csak neki segítettem vele, hanem másnak is. Elintéztem pár telefont. Ő közben írogatta az e-maileket és miközben írta, hogy mi az üzleti problémája, nagyjából elmesélte, milyen egyéb dolgai vannak. Mintha az engem annyira érdekelne. Nem is reagáltam semmire. A lényegre szorítkozva leírtam neki, amit megtudtam és elintéztem, és semmi mást nem írtam. Az utolsó e-mailjében azt írta, hogy majd 2 óra múlva ír. Hála istennek ez azóta sem történt meg. Remélem, felfogja végre, hogy nem akarom, hogy bármilyen kicsi része legyen az életemnek. Ha sikerül elintéznie azt, amit most akar, akkor talán sikerül megszabadulni tőle örökre, mert akkor elhagyja ezt az országot. Csak két dologtól félek: az egyik, hogy ez sokáig tart, a másik pedig hogy szereti Magyarországot, és vannak itt barátai, szóval szerintem fog még visszajárni ide. De ez sem érdekel, csak engem hagyjon békén most már, örökre.

Kissé unalmasnak tűnhet az életem a külső szemlélők számára. Nem nagyon történik semmi, csak végzem a dolgom, intézem az ügyeimet. Pasik vannak ugyan a láthatáron, de igazából semmi említésre méltó esemény nem történt az elmúlt néhány hétben. Van alakuló kapcsolat, ami akár komoly is lehet. Van a múltból újra előbukkanó szerető, akivel még bármi megtörténhet. De ha jobban megnézzük, tényleg nem történik semmi említésre méltó. Ezért is nem írok ide mostanában túl gyakran. Lehet, hogy a jövőben ez majd másképp lesz, egyelőre nem ígérek semmit :).