A személyes találkozás összejött, ő újra akarta kezdeni, én nemet mondtam. De nem magyaráztam meg, miért nem akarom, csak hárítottam. Aztán volt két napom gondolkodni, és rájöttem, hogy el kell mondanom neki, mi a probléma. Kértem egy újabb randit, ahol megkértem, hallgasson végig, és ne vegye bántásnak, amit mondok, mert azt szeretném, hogy boldog legyen valakivel. Ő figyelmesen végighallgatott, majd azt kérte, próbáljuk meg még egyszer, oda fog figyelni. 

Három nap múlva találkoztunk, bár először lemondta az előre megbeszélt randit munka miatt, végül mégis eljött, ezzel is meg akarta mutatni, mennyire fontos ez neki. És igen, nagyon figyelt arra, amit mondtam neki, maximálisan betartotta, amit kértem, illetve inkább jeleztem. Nagyon jó volt vele lenni. Jó volt ülni a kanapén és beszélgetni az életéről, a terveiről. 

Azóta együtt vagyunk. Kizárólagosan ő van nekem. Azóta lépten-nyomon előbukkannak férfiak a múltból, de mindegyiket elhajtom. Van, akinek megmondom, mi a helyzet, van, akit egyszerűen csak lekoptatok. Jó néhányukat le is tiltottam a különböző kommunikációs csatornákon. És mindez egyáltalán nem okoz gondot. Jól érzem magam a bőrömben, jó tudni, hogy ő van nekem. Időközben néhány napra el kellett utaznia, de holnap hazajön, és a karácsony előtti időszakban már több időt tölthetünk együtt, az ünnepek alatt pedig még többet. Jó lesz újra átölelni :).