Lányok, óvakodjatok A.-tól, ha érzékenyebb időszakotokat élitek :). Két napja alapból fel vagyok húzva, erre ma olyan e-mail váltást folytatunk, hogy egyre kevésbé bírok magammal. Ha sokáig húz, a végén tényleg berántom az irodába a kollégámat - ha ló nincs, szamár is jó alapon :). Persze a legjobb az lenne, ha teleportálhatnánk, és akkor nem kellene megelégedni a szamárral. Az a fránya távolság...

Az új irodám szemben van az egyik kedvenc kollégám irodájával. (Két kedvenc kollégám van, mióta B.D. már máshol dolgozik, az egyiküket a barátnőmnek nevezhetem, a másik irodája van itt.) Ahányszor elmegy az ajtóm előtt, rám mosolyog, és persze gyakran bejön beszélgetni is. Ha sokat mosolyog, egyszer nem állok jót magamért, és berántom az ajtón :).

Nehezen megy a munka. Ma egy csomó időt elbeszélgettem, mert mindenkinek mondandója volt. Asszem magamra kell zárnom az ajtót, ha nyugodtan akarok dolgozni. De most én sem akarok annyira :). Szóval az ajtó nyitva van, és igyekszem kordában tartani a kollégákat, és mutatni, hogy nekem azért van munkám, tehát ha lehet, ne órákra foglaljanak le. A délután már egész jól ment így, délelőtt viszont gyakorlatilag semmit nem csináltam. Elég gáz, nem?