Több mint egy hétig, ha egy bizonyos hangjelzéssel jött egy üzenet a telefonra, beleállt a görcs a gyomromba, pedig az eszemmel tudtam, hogy ő nem lehet az. Mégis minden alkalommal ez történt. Mostanra ez talán elmúlt, bár tudom, nincs még teljesen vége, lesznek még utóhatások, de úgy érzem, ez ellen már kellőképpen felvérteztem magam. Most más miatt van gyomorgörcsöm: nem tudom, mikor tudunk végre megegyezni a férjemmel és hivatalosan is elválni. Idegesít a jelenléte is. De amíg nem hivatalos az egész, addig nem nagyon tudok ellene mit tenni. Szerencsére, túl sokszor nem jön, de az épp elég ahhoz, hogy ideges legyek. Pedig már kezdett helyrejönni a lelkivilágom. Most jó lenne egy kis egyedüllét. Nyugis, csendes egyedüllét. Ha már nem érezhetem magam szeretve, akkor kicsit hagyjon békén mindenki.

Nehéz elhinni, hogy megtalálom majd a szerelmet. Nehéz elhinni, hogy megbízható emberrel fogok összefutni. Nehéz elhinni, amikor valaki azt mondja, szeret engem. Nehéz komolyan venni, amikor valaki azt mondja, szeretne boldoggá tenni. Nehéz elhinni, hogy valaki szépnek lát. Most mindenben nehéz hinni.