Ebből a kapcsolatból egy valamit nagyon megtanultam: türelmesnek lenni. Én még ennyit nem vártam senkire és semmire, soha nem voltam ennyire türelmes, toleráns. De lassan kezd betelni a pohár. Sok mindent elviselek, ha valakit szeretek, de azért vannak határok. Két napja komoly gyomorgörcsöm van, és nem tudom, mi lesz a folytatásban. Jövő héten külföldön leszek, amikor visszajövök, azt hiszem, biztosat tudok mondani. Most nem érzem jól magam.

Nem is említettem, hogy múlt héten a vonaton összefutottam K.P.-vel. Leszálláskor megálltam mellette az ajtónál, de úgy csináltam, mintha nem venném észre. Aztán a parkolóban kölcsönösen ki akartuk engedni egymást, végül én voltam a kitartóbb, így ő fordult ki először. Érdekes volt újra látni, az elmúlt kb. egy évben talán vagy kétszer láttam az állomáson meg vagy kétszer a városban. Semmilyen érzést nem váltott ki belőlem, ez jó :).

Lehet, hogy bennem van a hiba, de számomra nem egészen érthető, hogy a szállodai szobákban miért két szimpla ágy van egymás mellé tolva a szobák nagy részében - úgy, hogy mindkét ágynak fakerete van, ami a két matrac közötti résben egészen fájdalmas tud lenni, ha mondjuk neadjisten szeretkezés közben az ember térde becsúszik oda. Oké, tudom, vannak franciaágyas szobák, meg azt is értem, hogy nem mindig házaspárok kérnek kétágyas szobát, és könnyebben széthúzható, de könyörgöm, léteznek már olyan ágyak, amelyeket úgy lehet összetolni, hogy nincs közöttük keret és akár dupla matraccal is működik. Miért nem lehet úgy megoldani a dolgot, hogy ha egyértelműen dupla ágyra van szükség, akkor az összetolt ágyra raknak egy dupla matracot, egyéb esetben meg két szimpla matracot, és akár szét is lehet tolni a két ágyat? Nem hiszem, hogy ez olyan bonyolult és költséges lenne, és elégedettebbek lennének az emberek. Én már annyiszor morogtam emiatt, biztos mások is jártak így elégszer.