Kommunikáció.

Nem olyan bonyolult ez. Nincs nekünk olyan sok elvárásunk. Viszont ha azt nem teljesítik, akkor jön a kombinálás és a hiszti. Ha késel a randiról, küldj egy sms-t, vagy hívd fel és jelezd, hogy ne aggódjon. Mert hidd el, aggódik! De mire odaérsz, már mindenfélét kikombinált és nem az aggodalmat látod az arcán, hanem a dühöt, amivel persze azt próbálja palástolni, hogy milyen nagyon szeret, de te ezt nem érted, hanem azt hiszed, hogy már megint csak hisztizik és féltékenykedik meg hasonlók. Pedig elsősorban aggódik. Csak utána jön a féltékenykedés.

Hallottam már annyi kifogást (lemerült a telefonom, nem volt térerő), de higgyétek el, meg lehet oldani. Még mindig léteznek telefonfülkék pl. Meg vannak barátok, meg egy csomó lehetőség jelezni, hogy később jövök, közbejött valami, dugóban ülök, akármi. Egy fél mondat, és lehiggadnak a kedélyek, és nem dühösen fogad, hanem kedvesen. Neked is jobb lesz, hidd el :).

Ha kérdez valamit, próbálj meg válaszolni. Ha nem is azonnal, hiszen elfoglalt lehetsz, de azért belátható időn belül. Különösen, ha úgy küldi az üzenetet, hogy látja, ha elolvasod (pl. Facebookon ez látszik, vagy WhatsApp-on is nagyjából kikövetkeztethető). Ha nem tudsz kimerítő választ adni, csak annyit írj, hogy "kicsit később írok, hiányzol" vagy valami hasonlót, és akkor vár türelmesen és nem küldi a további idegesítő üzeneteket és nem kezd el megint csak kombinálni.

A legrosszabb estém-reggelem az volt, amikor kérdeztem valamit, amire nem válaszolt (mint később kiderült, kicsit összezavarodott), én meg láttam, hogy olvasta, és csak vártam a választ egy ideig türelmesen, de mint tudjuk, a nem válasz is válasz, és elkezdtem további üzeneteket küldeni, amire végképp nem reagált. Volt egy szörnyű éjszakám, kezdődött a nap egy szörnyű reggellel, és fél 11-kor is csak azért írt, mert újra ráírtam, hogy ha nem válaszol, azt is tudom értelmezni. Na akkor írt és megbeszéltünk mindent. Értem én, hogy gondjai vannak meg elfoglalt, de főleg egy távkapcsolatban nagyon fontos a kommunikáció. Elég lett volna egy fél mondat este, hogy megnyugodjak és ne küldjek komplett monológot.

A legjobb pedig, amikor este 10-kor írtam egy jó éjszakát üzenetet, lefeküdtem aludni (nála korábban van egy órával), majd 11-kor jött tőle egy kedves szép álmokat kívánó üzenet azzal, hogy másnap beszélünk. Majd hajnali hatkor (már azon csodálkoztam, hogy korábban kelt, mint én, ráadásul nála még csak 5 óra volt) jöttek a következő üzenetek, amelyekben jó reggelt és szép napot kívánt, megígérte, hogy amint tud, jön és gondol rám. Ennyi, ezt még akár a wc-n ülve is meg lehet írni, és én mosolyogva ébredek, miután szuper jól aludtam, és türelmesen fogom várni a következő bejelentkezést, nem fogok hisztizni, hogy miért nem ír. Ennyire egyszerű.

Tessék kommunikálni! A nők mondják el egyérteműen, mi a bajuk (a pasik nem értik a célzásokat), a pasik meg jelezzék, ha eszükbe jutott a nő (mert hogy eszükbe jut, az tuti, csak a lustaság meg a nemtörődömség győz). Én nem akarok egész nap a telefonon lógni, én nem akarok tudni minden percéről és beszámolni sem akarok a saját pillanataimról, csak néha egy fél mondatot szeretnék, hogy lássam, gondol rám néha. Ennyit meg lehet tenni, nem?

... szerelmet terem?

Kért egy kis időt. Együtt akar velem lenni, de először el kell intézni a hivatalos ügyeket. Oké, értem. Csak annyit várok, hogy egy-két szót minden nap váltsunk. Remélem, ez menni fog. Hiányzik és ezt pontosan tudja. És megint jönnek azok a bizonyos mondatok, amelyek jobb kedvre derítenek ("szükségem van rád", "meg tudunk élni belőle?" és hasonlók). Igyekszem türelmes lenni. Szükségem van rá.