Gondolkodtam, ha te és a gyerekeid velem élnétek ...-ban, nagyon jó lenne, nem bánnám.

Hogy mi????

Mindenki megbolondult tegnap?

Miért kell engem felzaklatni? Miért van szükség arra, hogy teljesen váratlanul megint üzenjen és előhozza az érzéseket, amiket már majdnem sikerült elzárni legmélyre? És ráadásul olyan dolgokkal jön, amik a reményt újra felélesztik, de nem tudom, hihetek-e neki azok után, amit tett. Mit csináljak? Mi szükség volt arra, hogy megint gondolkodnivalót kapjak? Nem volt eddig is elég, amiről gondolkodhattam? Jajj, most megint mi lesz már? Bonyolódik tovább az élet...

Alakulnak a dolgok a lelkemben, egyre jobban alszom, talán lassan kiheverem az elmúlt 2-3 hónap történéseit.

A control freak pasitól sikerült megszabadulnom. Őszintén szólva reménykedtem, hogy lehet ezt úgy csinálni, hogy nekem is jó legyen, de úgy tűnik, nem lehetett. Ezért fájó szívvel, de elbúcsúztam tőle. Kicsit hiányzik, és sajnálom, hogy azt az élményt nem tudtam átélni, amit ő nyújtani tudott volna, de túl nagy árat kellett volna fizetni érte, úgyhogy ez tűnt a legjobb döntésnek.

Kicsit letisztultak a dolgok. A Kedves sajnos eltűnt, úgy tűnik, mégsem ő marad a Kedves, de ez is benne volt a pakliban. Ha jelentkezne, majd beszélek vele, én nem keresem. A Barát viszont újra jelentkezett, vele lehet, hogy találkozom majd, még nem tudom, akarom-e igazán. Egy viszont biztos: a proffal akarok találkozni és fogok is. Beszélgettem vele a múltkor, elmeséltem, mi a helyzet, és megint megérezte, mi az, amire szükségem van. Ő egy biztos pont az életemben, még akkor is, ha néha hanyagolom egy kicsit.

J. talán megbékélt, mostanában már beszélgetünk néhányszor. De olyan ő sem lesz, mint régen, ez biztos.

És ami nagy változás: elkezdtem randizni valakivel. Ez csak azért furcsa, mert én már nagyon sok éve nem randiztam a szó hagyományos értelmében. De ez a lassú haladás most tetszik. Hogy mi lesz belőle, meglátjuk, egyelőre jól alakul.