Ment a tévében egy film, mindhárman néztük. Egy pár elkezdett csókolózni, mi egymásra néztünk J.-vel mosolyogva. A gyerek meg eltakarta a szemét, és azt mondta: ez gusztustalan! :)

Én: - Van szád, tudsz angolul, meg tudod kérdezni.

B.D.-klón: - Igen, és van nyelvem is :)

(Kár, hogy valószínűleg ma láttam életemben utoljára.)

Ha valaki el akar válni, akkor váljon el. Ha nem akar, akkor ne tegye. De könyörgöm, ne panaszkodjon nekem 15 éven keresztül, hogy milyen szar az élete, és ne mondja mindig azt, hogy "majd akkor válok el, ha" - felnő a gyerek, elvégzi a főiskolát, nyugdíjba megyek, meghal anyósom stb. Mert ha ez mind megtörténik, és még mindig talál valami kifogást a válás ellen, akkor az már több, mint gyanús. Amikor meg azzal "vádolom" meg, hogy nem is akar elválni, vagy egyszerűen csak lusta, akkor megsértődik. Inkább nem mondok semmit neki, és itt kipuffogom magam, mert csak magamra haragítanám.

De soha nem fogom megérteni, miért nem vált még el????

Ő: - ez nem volt betervezve

Én: - én csak egy jóéjtpuszit akartam adni

Ő: - hát ez valami egészen más volt :)

Vagy talán már meg is gyógyultam. A legjobb orvosság a náthára egy kiadós szex, mindig is tudtuk ;).

Ma amikor hazaértem, nem igazán volt jó kedvem, eszembe jutottak a problémák, amelyek otthon várnak. J. látta, hogy gáz van és addig nem hagyott békén, míg el nem mondtam, mi bánt. Megpróbált segíteni azzal, hogy meghallgatott és tanácsot adott. Amikor ilyen, különösen kedvelem, ilyenkor érzem, hogy igazi barát. Amikor novemberben olyan nagyon ki voltam borulva, vele beszélgettem hosszasan, sírtam neki, ő meg próbált vigasztalni. Nem hagyott ott, hanem segíteni próbált. Sikerült is felvidítani, ahogy ma is kicsit helyrerázta a hangulatomat. Jó, hogy törődik velem.