Rómeó barátom elég sokat dolgozik (60 óra/hét, de néha több is), és munkaideje nagy részét kinn tölti terepen. Így nap közben minimális időnk van beszélgetni. Éjjel viszont nagyon aktív tud lenni, 3-4 óra alvás elég neki és a leglehetetlenebb időben képes küldeni üzenetet. Este úgy szoktam lefeküdni, hogy végiggondolom, van-e kedvem éjjel felkelni vagy sem. Ha van, akkor rezgőre állítom a telefont, ha nincs, akkor teljesen némára. Ilyen esetekben csak reggel olvasom el, mit írt. "Imádom", amikor hajnali egykor megírja, hogy ő vár engem, majd kicsit később még küld üzenetet, hogy ébren van és én hol vagyok. Reggel megírom neki, hogy általában aludni szoktam éjjel.

Mostanra azért már nagyjából érzékelte, hogy ez nekem annyira nem jó, és legtöbbször este üzen, hogy lesz-e éjjel, mikor tud lenni és a többi. Ha tudunk beszélni, akkor általában 8 és 10 között jön valamikor, és leginkább tőlem (és a lehetőségeimtől) függ, hogy meddig tudunk beszélgetni. Legutóbb hajnali egykor fejeztük be.

Az ellentmondásokat már tisztáztuk, és úgy látom, kellőképpen megijedt attól, hogy (újra) elveszíthet, és őszintén válaszol a kérdéseimre. A mosolyától és a huncut szemétől továbbra is elolvadok, és ezzel ő tisztában is van. Viccelődni is szoktunk, imádom, amikor nevet a poénjaimon :). Nem tudom, mi lesz ebből a dologból, sok múlik azon, tudunk-e a közeljövőben személyesen találkozni. Ha túl sokat kell rá várni, akkor ellaposodhat, de egyelőre még izgatottan várjuk a lehetőséget.

Mennyivel jobb úgy szeretkezni, hogy nem érzem kötelességnek, nem vagyok görcsös miatta, hanem felszabadultan tehetem. Azért teszem, mert jól esik és pont vele esik jól. Nem is tudom megmondani, mikor volt vele legutóbb ennyire jó.

Az önbizalmamat meg erősen növeli a tény, hogy a vetélytársnak nevezett valakit egyáltalán nem tartom vetélytársnak, mások véleménye szerint sem kell komoly fenyegetésnek éreznem. És magamtól is tudom, hogy nem kell tőle félnem, a fellángolás hamar el fog múlni, miatta nem lesz megoldhatatlan konfliktusunk. Ja, és azzal, hogy gyakorlatilag elhajlási engedélyt adtam, már nem is lesz olyan érdekes a dolog számára ;).

Megbeszéltük. Meglepő eredményre jutottunk, de nagyon örülök neki, hogy normális hangnemben tudtunk eljutni oda. És igazából az eredménynek is örülök. Nem tudom, hogy a megállapodásunk alapján élt életünk mennyire lesz sikeres, de elindultunk egy úton, amiből nagyon jó dolgok sülhetnek ki. És ez jó, mert mindketten azt akarjuk, hogy jó legyen nekünk. Megnyugodtam egy kicsit. És szerintem ő is. Jó, hogy leültünk és beszéltünk, ez már nagyon kellett.