Okoztam néhány kellemetlen percet K.P.-nek. De ő kezdte :). Undok volt velem, én meg kimondottan kedves voltam vele. Láttam rajta, hogy ez annyira nem dobta fel, szerintem kicsit elgondolkodott rajta, hogy vajon helyesen viselkedett-e. Szerintem nem, kíváncsi vagyok, ő rájön-e erre. Reagálni valószínűleg nem fog, utólag nem fogunk erről beszélni, de már az is jó, ha magában gondolkodik kicsit.

Töröltem magam az iwiw-ről. Elegem lett abból, hogy ha belépek, nem látok mást, mint hirdetéseket az üzenőfalon és spamokat az üzeneteim között. Így hát töröltem. Ezzel persze azt is kockáztatom, hogy nem talál majd rám, aki szeretne, de kit érdekel? Hiszen már rám talált :). Igen, K.P. részben az iwiw segítségével azonosított be és ért el. De van erre más mód is, ha valaki akar, megtalál. Az iwiw-en már nem. Szerintem nem fog hiányozni.

Amikor ez az egész kapcsolat kezdődött, lefektettük a játékszabályokat, amikhez igyekszünk tartani magunkat. Elhangzott akkor az is, hogy itt most elsősorban szexről van szó, családok szétbomlasztásáról szó sem lehet. Aztán a (majdnem) lebukás után felajánlottam a barátságomat, de K.P. nem kért belőle, azt mondta, ő továbbra is szexet szeretne. Hát jó, nekem sincs ellenemre a dolog, akkor legyen szex.

Nos, hát ebben a kapcsolatban most szexből van a legkevesebb. És mégis működik és jó. És szóba sem kerül családok szétbomlasztása, nincs szerelem, lángolás és egyebek. Óriási beszélgetések vannak, mindenről, amiről normális esetben az ember a párjával beszélget. Én meg is teszem. K.P.-nak erre nem igazán van lehetősége, a feleségével nem nagyon lehet megbeszélni dolgokat. Gondolom, ezért is ragaszkodik annyira hozzám, és keresi a társaságomat olyankor is, amikor én nem számítok rá.

Örülök neki, ha együtt utazunk, de ha nem jön, nem kérdezősködöm, nem kérek számon, ő magától szokott bejelentkezni és kérdés nélkül magyarázza meg, mi történt. Ha ügyintéznie kell valamit, akkor is bejelentkezik a telefonjáról és a várakozási időket végigbeszélgetjük. Ha kérdezek tőle valamit, azonnal nekiesik a neten böngészni, és nem egy, hanem legalább 5-6 különböző választ is kapok, mindenféle információval kiegészítve. Úgy tűnik, már igényli, hogy délután megvárjam (én korábbi vonatot is elérnék), különösen, ha reggel nem találkoztunk. Olyan dolgokról számol be, amihez lehet hogy nem is lenne közöm, és amiről nem várhatom el, hogy beszéljen, de ő fontosnak tartja, hogy ezeket is megbeszéljük.

Mindezek miatt néha furán érzem magam, mert látom rajta, hogy otthon nem igazán jó neki. Ha én nem lennék, nem biztos, hogy tudna bárkivel normálisan beszélgetni (persze találna valakit előbb-utóbb). Azt is érzem, hogy továbbra is szüksége van szexre, de most valahogy egyikünk sem hajtja a lehetőséget. Én türelmes vagyok, előbb-utóbb az is összejön, most jó úgy, ahogy van.

És alacsony a kerítés. Mindig megdöbbenek embereken. Egyrészt, hogy mekkora butaságokat tudnak elkövetni. Másrészt, hogy milyen idióta ötletek miatt tudnak másokat gondot, bosszúságot okozni. Harmadrészt, hogy akiknek bosszúságot okoznak, hogyan képesek mégis elfogadni a dolgot, és nem fellázadni. Ezt én sosem fogom megérteni.

Rosszul kezdődik az ember napja, ha 30 percet késik a vonata és ráadásul egyedül kell várakoznia a hidegben. Aztán jobban alakul, amikor megérkezik a hiányolt pasi az állomásra és már nem is kell egyedül várakozni és utazni.

K.P. alapvetően nem egy jókedvű pasi, mindig van min aggódnia, stresszelnie. Jó a humora, csak sajnos ritkán mutatja meg, mert az alaphangulata általában nem jó. Kivételek azért vannak. Így aztán a rosszul kezdődő nap kimondottan jól folytatódott, mert extrán jó kedve volt és nagyon jó hangulatú beszélgetést folytattunk le, nagyokat nevettünk és végig mosolyogtunk. Mindig örülök, ha jó kedvűnek látom, ha kicsit el tudja felejteni a gondokat.