Az elmúlt napok nem az igaziak pasi-szempontból. Mióta találkoztam A.-val, túl sok öröm nem ért. Egy ideig töltekezhettem az élményekből, de azért ahhoz nem volt elég, hogy két hétig fel tudjon vidítani. Viszont a remény a következő találkozásra tartja bennem a lelket :). Ha már más nem jut, legalább remény legyen.

Vajon miért van az, hogy ha adódna egy lehetőség a kikapcsolódásra, szórakozásra, akkor azon a napon tuti biztos, hogy a férjemnek el kell mennie itthonról és a gyerekekre nekem kell vigyázni? És persze ő mindig munkaügyben megy, tehát nem mondhatom, hogy ne menjen, mert most én akarok. Mostanában mindig én szívok. Vajon miért?