Ülök az asztalnál, szemben velem néhány ember beszélget. Én meg előre meg tudom mondani, mi lesz a következő mondatuk. Mintha átéltem volna már ugyanezt, ugyanígy. De nem ebben az életben, az tuti, mert ilyen helyzetben még soha nem voltam. Fura érzés.

Ma délután egy parkban üldögéltünk éppen, amikor A. megjegyezte: "kíváncsi vagyok, milyen blogbejegyzés fog születni erről a délutánról". Hát arra én is kíváncsi vagyok :). Szerintem rövid, és nem olyan részletes, mint amilyet némelyek szeretnének :P.

Szóval ma délután találkoztunk. Pont úgy, mintha legutóbb két napja láttuk volna egymást. Sokat beszélgettünk, sokat mosolyogtunk és nagyon jól éreztük magunkat együtt :). Szerintem lesz folytatás. Csak várni kell rá (nem) keveset. De megéri :).

Ez így tényleg elég rövid, de ennyivel kell beérni.