Egy kis számmisztika (én is, A. is 6-os típusúak vagyunk):

A 6-ossal könnyű dolga van annak, aki hozzá hasonlóan gourmand. Az a legjobb, ha mindketten imádnak enni, inni, szeretkezni, öltözködni, shoppingolni. Mindez a 6-os számára nem anyagi kérdés. A lelkének is szüksége van a kielégülésre, és ez szorosan összefügg a fizikai közérzetével. Épp ezért sosem szabad tőle kérdezni, kérni, amíg éhes vagy szomjas. Amennyiben ezen a téren rendben van, isteni vele együtt élni. Alapvetően békés, türelmes, elfogadó, konfliktuskerülő. Naponta elmondja, hogy mennyire imádja a párját. Rendszeresen meglepi pici ajándékokkal: csokival, virággal, szerelmes üzenetekkel. És még az ágyban is jó szerető, de kicsit lusta és kényelmes.

Részemről van benne igazság. A.-ról egyelőre még csak részleteket tudok, de némi igazság szerintem róla is van benne. Erről majd talán ő mond még valamit, mielőtt többet tapasztalhatnék :).

Tegnap este céges buli volt. Nagyjából éjfélig tartott a komoly program, utána beindultunk. Hajnali fél ötig táncoltam, énekeltem, ugráltam, kiadtam magamból az összes feszültséget, ami az elmúlt időszakban felgyűlt bennem. Jól esett, rám fért. Viszont most olyan álmos vagyok, hogy mindjárt leesek a székről, úgyhogy megyek is aludni, asszem.

Egy meg nem valósult beszélgetés is lehet válasz a ki nem mondott kérdésekre. Aztán, ha megvalósul, és sikerül megválaszolni a kérdéseket, mindez változhat. Utána lehet örülni, vagy nem.

Nem jellemző rám, hogy egy akármennyire is férfias test hatására nedvesedjen a bugyim. Az elő szokott fordulni, hogy látok egy igazán formás popsit, és legszívesebben jó alaposan belemarkolnék :), vagy szeretnék odabújni egy izmos felsőtesthez. De ezek az ingerek nem olyan erősek, hogy az egész testemmel érezzem.

Tegnap este viszont olyasmit éreztem, amit jellemzően nem. Nagyjából egy órát chateltem egy jóképű, kedves pasival, folyamatosan mosolyogva (már ez jó érzés volt), webcam használatával. Egyszercsak ez a kedves pasi hanyatt feküdt az ágyán, és a feje fölé emelte a telefonját, úgy folytattuk a beszélgetést. Én nem láttam mást, mint az arcát és a vállát, de olyan szinten beindultam tőle, ahogy nem szoktam. Azt éreztem, hogy én ezt a pasit AKAROM! MOST!

Kár, hogy cirka 2000 km volt közöttünk... De remélem, lesz alkalmam rá, hogy közelebbi ismeretséget kössünk :).

Oké, nincs nagy baj, de ma azért rendesen felbosszantottak. A holnapi napomat szétvágták, át kellett szervezni mindent, pedig már úgy készültem rá. Ráadásul elég gázos helyzetbe csöppentem, kemény menet lesz, úgy érzem. Utálom az ilyet, de nagyon. Egyelőre csak a holnapi napot kell túlélni, aztán a következő forduló jóval később várható. De úgy döntöttem, nem hagyom magam előre felbosszantani. A holnapi napot megpróbálom mosolyogva végigcsinálni, annak ellenére, hogy a kánikulában többször át kell majd mennem a fél városon. Azért se szúrnak ki velem.

Valahogy így kell mosolyogni? :)