Azt mondja B.D., hogy szerinte nem jó ötlet nekünk a munkahelyen együtt ebédelni. Nem tudom, ezt miért mondja. Hiszen alig beszélünk egymással egész nap, az ebédszünet pont erre (is) való, kinek milyen kifogása lehetne ez ellen? Mindegy, ha nem akarja, én nem erőltetem, igaz, eddig még csak egyszer merült fel az igény részemről, mert amúgy mindkettőnknek megvan a maga ebédelős társasága, csak aznap pont mindketten egyedül lettünk volna. A barátnőm szerint a "ne ebédeljünk együtt" mögött lehet, hogy az van, hogy B.D. elkezdett kötődni hozzám. Hát nem tudom, ennyire nem látok bele a lelkébe, de nem nagyon hiszem. Igaz, ha a munkahelyen összefutunk, gyakorlatilag úgy megyünk el egymás mellett, mint akik soha nem szoktak beszélgetni. Ha bemegyek hozzá valamiért, szinte rám sem néz. Végülis lehet, hogy hárít. De nekem igazából mindegy, a lényeg, hogy bent ne tűnjön fel senkinek az egész, és szerintem eddig ebben nagyon jók vagyunk.

Már szervezés alatt a következő ottalvós randi B.D.-vel. Ez önmagában még nem hír. Az viszont igen, hogy ma bármit kértem vagy kérdeztem tőle, azonnal segítőkészen ugrott, ami korábban még nem fordult elő. Eddig sosem ért rá, ha valami kérdésem volt, átpasszolta a másik kollégának a megoldást. Ma meg olyasmit is felajánlott, hogy megcsinál, amit nem is kértem. Mi történhetett?

Sejtésem szerint semmi más, csak az aktuális munkáját annyira utálja, hogy igyekszik valami mással múlatni az időt :). De azért jól esett a segítőkészsége.