Az általános "utálok dolgozni" hangulatban lassan már szégyellem elárulni, hogy én bizony szeretem a munkámat. Nem azt mondom, hogy nem örülök a hétvégének, igenis örülök, de reggel nem utálattal kelek fel, és a hétfőt sem utálom csak azért, mert menni kell dolgozni. Érdekes, kihívásokkal teli, nem unatkozom. Új dolgokat várnak el tőlem, és úgy tűnik, meg vannak velem elégedve. Miért ne szeretném?

Közben meg rettenetesen örülök annak, hogy pont akkor hagytam ott a régi munkahelyemet, amikor, mert azt viszont már nagyon utálnám, ebben biztos vagyok. Már akkor sem szerettem, de amilyen dolgok azóta történtek ott, csak rontott a helyzeten. Azt hiszem, jó helyen vagyok.

Otthon is alakulnak a dolgok. Nem tökéletesek, az még odébb van, de dolgozunk rajta. Pl. úgy, hogy a hétvégét kettesben fogjuk tölteni. Jót fog nekünk tenni.