Hetekkel ezelőtt eldöntöttem, hogy a kollégámmal nincs értelme bármit is kezdeni, nem az esetem. Erre ma éjjel róla álmodtam, nem is akármit. Együtt jártunk ugyanis. Ráadásul teljesen nyíltan, tehát nyilvánvalóan vagy fiatalabb voltam vagy csak szimplán szingli. És nagyon jól megvoltunk együtt.

Tudom én azt, hogy a múzsák nők, de nekem most valami jóképű pasi-múzsa csókjára lenne szükségem, hogy tudjak haladni a munkával. Tipikusan az az eset, amikor a fogalmazásgátlót vettem be, és az istennek nem megy néhány mondat megfogalmazása. Ráadásul még sétálni sem tudok kimenni, mert zuhog az eső. Pedig most valami ilyesmi kéne. Lehet, hogy még egy kávé lesz ebből?

Ma valahogy nincs kedvem dolgozni. Valószínűleg azért, mert pillanatnyilag semmi nem olyan sürgős, és nem nagyon van motiváció a hajtásra. Ezért aztán inkább csak úgy tessék-lássék dolgoz(gat)om, haladok a munkámmal, de sokkal jobban is haladhatnék. De minek erőltessem meg magam, ha nem kerget a tatár?

Néha úgy szeretnék gondolatolvasó lenni. De csak néha! Amikor nem tudom, hogy egy tekintet mögött milyen gondolatok vannak, azt jó lenne tudni. Csak akkor kapcsolnám be ezt a képességemet, amikor nagyon kíváncsi vagyok, mert isten ments, hogy minden gondolatot lássak/halljak. Csak keveset, de azt nagyon szeretném ismerni.