Két napja agyalok rajta, hogy vajon miért jött utánam autóval, de nem bírok rájönni. Egy csomó forgatókönyv lepergett már a fejemben, és bármelyik lehet az igazi, de amíg nem történik meg egyik sem, addig biztos, hogy nem leszek okosabb. Tegnap nem láttam, ma sem. Sőt, az autóját sem, tehát vagy szabadságon van, vagy teljesen más időpontban (esetleg máshová) jár dolgozni, fogalmam sincs. De jó lenne már tisztábban látni, már csak azért is, hogy ne kergessem magam bele feleslegesen semmilyen érzésbe, helyzetbe.

Tegnap délután a vonaton folytattuk a szemezést, de most már elég nyíltan, egyértelmű volt, hogy nemcsak véletlen pillantások vannak. Aztán a parkolóban előreengedett a kocsival, majd elindult utánam. És végig követett, egy-két autóval volt mögöttem. Megálltam a pékségnél, továbbment, de mire kijöttem, már az autóm mellett állt az övé, és újra elindult mögöttem. Lekanyarodtam anyósomék utcájába, ő továbbment, de mire kiszálttam a kocsiból már visszafordult és újra elment mellettem. Mondjuk, ha azt hiszi, hogy ott lakom, nagyot téved, de ki tudja, lehet, hogy ma megint követ majd? Reggel nem találkoztunk :(.

Utálom a bizonytalanságot. De most csak várok, hogy fog-e történni valami, amiből végre kiderült, hogy bármelyikből lehet-e valami, reálisan. Eléggé úgy néz ki, hogy nem, de nem mernék megesküdni rá, viszont lépéseket tenni sem nagyon tudok, mert nem akarok ajtóstól rontani a házba. Így hát nem tehetek mást, mint várok, hátha lesz egy jel. Ha negatív, az sem baj, csak legyen, mert nagyon utálom a bizonytalanságot.

Amikor épp minden rendben a szakmai életemben, csinálok magamnak magánéleti problémát. Nooormális???