Néha rám jön a nosztalgikus hangulat, és olyankor nagyon tud hiányozni egy találkozás, egy pillanat vagy egy érzés. Jó visszagondolni a szép emlékekre, és újra szeretném átélni őket. De tudom, hogy ez lehetetlen, ugyanis azóta sok minden megváltozott. Az életem, a kapcsolataim és én magam is. Tehát teljességgel kizárt, hogy ugyanazt érezzem, átéljem még egyszer.

Hiányzik az a taxiban elkövetett kézfogás, aminek néhány gyönyörű éjszaka volt a folytatása.

Hiányzik a parkolóban elkövetett emlékezetes csókolózás, ami bár mindkettőnk szerint nagyon élvezetes volt, de nem volt folytatása.

Hiányzik egy tekintet, egy mosoly, egy ölelés, egy telefonbeszélgetés.

Aztán a nosztalgikus hangulat elmúlik és minden megy tovább a maga útján.

Nem kell nekem azt eljátszani, hogy jó a szex, mert az jó. Ha eljutunk odáig. Csakhogy ritkán jutunk el, mivel nekem nem igazán van hozzá kedvem. Pedig tudom, hogy jó lesz, és mégis. Talán lusta vagyok, vagy nem tudom. Egyszóval rájöttem, hogy ha eljátszom azt, hogy van hozzá kedvem, akkor mindenki jól jár. Én is, hiszen kielégülök. Akkor meg miért ne tenném? Aztán talán eljön az az időszak, amikor már tényleg lesz hozzá kedvem. Jó lenne, ha eljönne, mert én is érzem, hogy ez a helyzet nem normális. Fiatal, egészséges nő vagyok, miért nem hiányzik az, ami egyébként jó?