Aki egy kis időt is lakott Budapesten, szerintem nem hagyta a ki a gellérthegyi sétákat. Fiatalon romantikus séták, később gyerekkel inkább a játszótér célbavétele, még később már "érett" korban újra kicsit a romantika kerül előtérbe.

Egyetemistaként, majd később is sok időt töltöttem a hegyen, nem volt messze a sulitól, adta magát a helyszín. Voltak kézenfogva-séták, megkerestük az eldugott padokat is, ahol nyugisan lehetett csókolózni, szép a kilátás a városra, különösen éjszaka, szóval jó hely sok szempontból. Még sportolásnak sem rossz, ha tempósan megyünk felfelé :).

A férjemmel az első randik egyikén is ott voltunk fenn, elég sok időt eltöltöttünk egy padon üldögélve, én az ő ölében, ő meg persze kihasználta ezt, a keze kalandozott ide-oda. Ahogy azt a fiatalok szokták :).

Úgy egy évvel korábban egy fiúval késő este mentünk fel, töksötét volt mindenhol, egymást is alig láttuk. A sötétség nagy barátja a szerelmeseknek, akiknek nincs hova menni. Akkor a padon nemcsak csókolóztunk, eljutottunk az orális szexig is. Emlékezetes volt, igaz, leginkább a helyszín miatt, mert amúgy sok mindenre nem emlékszem abból az estéből. A srác jóképű volt és kedves, valószínűleg még örömöt is okozott nekem, de annyira nem volt jó, hogy sok év távlatából is emlékezzem az eseményre. Csak a helyszín maradt meg, meg az, hogy az utolsó metrót azért érte el, mert az ellenőröknek felmutatta a rendőrigazolványát, és így még be tudott ugrani az éppen induló szerelvénybe.

A Gellérthegyet továbbra is szeretem, de most abban a korban vagyok, amikor csak a séta és a szép környezet miatt, esetleg ha a gyerekek is velem vannak, akkor a játszótér miatt. Mostanában fel sem merül a romantikázás a hegyen, bár jobban belegondolva, tavasszal azért lehet, hogy elszökünk majd kettesben a párommal, hogy kicsit nosztalgiázzunk egy eldugott padon :).