egy csók

egy ölelés

kéz a kézben

együtt

a tekintete

a mosolya

az érintése

hiányzik

könnyek

álmok

Nagyon utálom, amikor egyesek azt hiszik magukról, hogy ők milyen okosok, és mindenkinél többet tudnak. Ilyenek anyósomék is. Anyósom pl. önjelölt orvos, ha valakinek van bármilyen tünete, ő már tudja is, mi a betegség. Persze köze nincs az egészségügyhöz, soha nem is volt, még csak nem is jár túl sokat kórházba (szerencsére), de mindig mindent tud. És ha bármi kicsi baja van valakinek, akkor már szinte haldoklik az illető. Ettől teljesen meg tudok őrülni. Emlékszem, egyszer az egyik gyerekemen megjelent néhány kiütés. Nem nagyon foglalkoztam vele, mert nem tűnt komolynak, meg amúgyis jelenésünk volt egy-két napon belül a dokinál, gondoltam, majd megmutatom. Anyósom meg kiakadt, hogy engem ez nem is érdekel? És orvosi könyvekben kezdett kutatni, hogy mi lehet a baj. Persze nekem volt igazam, hogy nem aggódtam, kiderült, hogy a gyerek a gyógyszerére allergiás, kapott másikat.

Anyósom és apósom egymással karöltve okosok minden más témában. Pl. mindenkinél jobban tudnak magyarul, meg jobban ismerik az országot is, mint bárki más. Természetesen jobban értenek nálam a saját szakmámhoz, főleg apósom. Rendszeresen nekiáll vitatkozni velem, a férjem szokta leállítani, hogy ehhez talán én értek jobban, nem kéne vitába szállni a szakemberrel, amikor neki köze nincs ahhoz, amit én csinálok. Az még elviselhető, hogy a fiával vitatkozik, mert a szakmájuknak valami köze van egymáshoz, de azért az is nagyon idegesítő tud lenni néha napján.

Nagyon tudnak idegesíteni, és néha nehéz visszafognom magam. Ma sikerült nagy levegőt vennem, és nem beszólni nekik. Igazi sikerélmény, ha kibírom :).