Azt szoktam mondani, hogy nem igazán szeretek csókolózni. Ez persze így nem teljesen igaz. Egy bejáratott kapcsolatban, ahol rendszeresség van, már nem izgat fel annyira a csókolózás, ezért nem igazán gyakorlom. Érdekes módon nekem inkább csak egy kapcsolat elején érdekes az egész. Volt is jó pár emlékezetes csókolózás az életemben, amiknek köszönhetően igazából én - aki ugye elvileg nem szeret csókolózni - arra vágyom, hogy újra átéljek ilyen csókokat. Ha egy pasira gondolok, akkor általában a csókjára vágyom, és semmi többre. Ill. csak ritkán többre. Nem tudom, miért alakult ez így. Lehet, hogy másnál is így van? Egy csók annyira romantikus tud lenni, talán ez az oka.

Az első csókra 17 éves koromban került sor. Nagyon naív voltam még, és azt hittem, a fiúnak is jelent valamit. Elég hamar rájöttem, hogy semmit. De nekem nagyon jó volt, és ezért hálás vagyok neki, nem rontotta el a dolgot már az elején. Más kérdés, hogy nem szívesen találkoznék vele még egyszer, mert érdekes élete volt (pl. börtönbe is került, de utána sem javult meg), tehát nem vágyom a társaságára. Csókolni viszont nagyon tudott :). 

Ugyanazon a nyáron volt rossz csókban is részem, az a másik fiú szerintem túl nyálas volt. Nem is bántam, hogy nem volt folytatás.

És azon a nyáron ért el az első igazi (de csak plátói) szerelem - a fiúba sokáig szerelmes voltam, ő nem viszonozta, és csak csókolózásig jutottunk. Az viszont nagyon finom, lágy volt. Valószínűleg ez is hozzájárult ahhoz, hogy sokáig ő volt számomra az igazi. Csak épp beteljesületlenül. 

Egy másik nagyon emlékezetes csókról írtam már,  erre is igaz, hogy nem volt folytatása, de az emlék így szép, ahogy van.

Volt olyan csók is, amitől kimondottan nedves lett a bugyim :), majd megőrültem, hogy máshol is érezhessem a srácot, de nem volt szerencsém hozzá, legalábbis ott és akkor nem. Később meg nem nagyon volt köszönet benne, úgyhogy igyekszem csak a csókra emlékezni, másra nem. 

Emlékszem olyanra is, amikor a fiúnak fogszabályzója volt, ami engem abszolút nem zavart, de őt igen. Azt képzelte ugyanis, hogy engem zavar, hogy én érzem, hogy ott van. Sokáig győzködtem, mire elhitte, hogy nem :), aztán gyakoroltuk sokat a csókolózást az alatt a néhány hét alatt, amit együtt töltöttünk. 

Fura tud lenni, amikor valakit már nagyon ismerek, de nem személyesen. Kétszer is előfordult, hogy sok-sok beszélgetés után találkoztam valakivel először, és az illető nagyjából az első percben "lesmárolt". Maga a helyzet meglehetősen érdekes, de a csók mindkét esetben nagyon finom volt, tehát megbocsátva a gyorsaság :). 

Az első hosszabb kapcsolatom 19 éves koromban kezdődött (majd 2,5 évig tartott). A fiúnak is én voltam az első, de annyira, hogy neki még csókolózásra sem volt korábban lehetősége, nem hogy másra. Ennek köszönhetően jól meglepett az első csóknál, ugyanis meg volt róla győződve, hogy minden csók nyelves, és én nem számítottam rá, hogy azonnal a számba dugja a nyelvét. Kezdőhöz képest mondjuk nem csinálta rosszul :), de jól meglepett. Később sokat ügyetlenkedtünk még az ágyban is, de aztán belejöttünk rendesen. Na nem voltunk igazi lepedőakrobaták, de hát ez elnézhető, hiszen egyikünknek sem volt előtte tapasztalata, nem volt kitől tanulni, de azért nem panaszkodhattam, odafigyelt rám, én is rá, szóval jól megvoltunk együtt. És csókolózni is szerettünk. 

Tehát "a csókok íze számban hol méz, hol áfonya",* ahogy annak lennie kell.

* Radnóti Miklós: Nem tudhatom