Az idén talán túl sok volt az élvezetekből. Nem gondoltam volna, hogy így alakult, nem úgy nézett ki ez az év, hogy munkán kívül másra is lesz lehetőség. A lehetőséget nem is kerestem, mert szerencsére olyan helyzetben vagyok, hogy nem nagyon kell keresni. Ha valamit akarok, tudom merre kell indulnom, és megkapom, de most nem akartam konkrétan semmit. Aztán jött az első lehetőség egy külföldi utazás formájában, amire már annak biztos tudatában indultam el, hogy lesz majd alkalmam élvezni az életet. Természetesen nem csalódtam, kedves barátom odafigyelt rám nagyon, és boldoggá tett pár alkalommal.
Aztán jött a következő lehetőség, amikor egy másik barát látogatott el ide, és persze aznap sem panaszkodhattam, megkaptam mindent, mi szem-szájnak ingere. Ennyi elég is lett volna a nyárra, de úgy tűnik, nagyon beindultam, mert aztán egy harmadik lehetőséget sem hagytam ki. Mindhárom alkalom olyan volt, amire évek óta nem volt lehetőségem, de nagyon jól elvoltam nélkülük, mert az életem úgy alakult az elmúlt néhány évben, hogy ez a része egyszerűen nem hiányzott. Most meg mintha teljesen megkergültem volna. Érzem is, hogy kicsit sok volt, le kell állnom, visszafognom magam. És koncentrálni arra, akivel élek, mert hiszen rá sem panaszkodhatok e téren.
A lelki oldalát most nem fogom boncolgatni a dolognak, talán majd legközelebb, mert lehet arról is írni, miért is csinálom, jó-e így nekem és a többi. Most csak elgondolkodtam azon, milyen sok alkalmam adódott, és mi lett volna, ha még utána is megyek, hogy még több legyen? De nem, abból a korból én már kinőttem, hogy keressem a kalandokat :), jönnek azok maguktól is, csak jól kell dönteni, amikor igent vagy nemet mondok. A közeljövőben inkább maradjunk a nemnél.
